Vilnius, belvárosi freskó (saját kép) Csak annyit hadd mondjak előre, hogy ez remek érzés. Verset fordítani.Nem csak megérteni a szöveget, hanem felfogni a rejtett tartalmat, a művészi szándékot, ... egy átsuhanó mögöttes gondolatot...és aztán azt leírni magyarul...már feltéve, ha sikerül... ha…

    Ha bárkit érdekelne, a neten talál infokat, földrajzi és történelmi leírást az én kis Litvániámról.  De ez a címer... ez mítikus jelentőségű.... bár azt nem tudhatom, hogy azoknak, akik most élnek ott, milyen erős az érintettségük, a kapcsolatuk ezzel a szép ábrával.  Íme az ezüst páncélos…

Vilnius, Uzupio gatve Apám és a bátyja a 90-es évek közepén élénk beszélgetésbe elegyedve (hangosan vitatkoztak :-)  ) sétáltak együtt az Uzupio gatve-n, mikor egyszer csak a nagybátyám azt mondta: "ne kiabálj, mert visznek minket Szibériába!" ez nálunk a "családi vicc"

Az egyensúly.. mindig mindenben fontos. Az identitásban is. Valószínűleg.  A kérdés azért merült fel bennem, mert nem ismerek senkit, aki bármilyen vegyes házasságból született (mint én) és ugyanúgy beszélné apa- és anyanyelvét és akiben ne lenne erősebb az az énje, ahol, amelyik országban…